Egész napos túrát tettünk ma a Bakonyban. Hajnalban, miközben Ferivel a pápai vasútállomáson vártuk a Csabit beszállító vonatot, a közelben éjszakázó, hangoskodó vetési varjakat és csókákat lestük.
Majd miután három főre bővültünk, Ugod felett lerakva az autót bevetettük magunkat a Bakonyba. Rövid kalauzolás után - Csabinak hozzávetőlegesen megmutattuk az ismert területeket - részünkről eddig nem látogatott útvonalakat vettünk a nyakunkba. Reggelink elfogyasztása közben több libacsapat is átszelte az eget a Bakony ezen területei felett, és két bíbic hasonló utat követett. Idén az elsők...
A szurdokvölgyek mélyét még vastag jég borította, bár többek között nekem is sikerült megtalálni azokat a mélyebb patakocskákat, amelyeket éppen nem a fentebb említett jég borított... A napokban elolvadt hónak köszönhetően a cserkelő utakon bokáig érő sár volt, így azokon nem volt egyszerű közlekedni, de az erdő mélyén is hasonlóan nehéz volt a járás, mivel az avartakaró alatt még csak éppen felengedett a talaj, így néhány völgybe való lejutás gatyaféken is sikerült, már akinek :D Főleg Csabinak, de nem említem név szerint :D :P
Egy túlságosan is alaposra sikerült terület felderítése közben, amikor akarva-akaratlanul is szétváltunk, szem elől tévesztettük Ferit. Egy hegyoldal távolabbi részén tűnt el a szemünk elöl, miközben nagy lendülettel megindult a tető felé. Mi Csabival a másik oldalról kerültünk, és arra számítottunk, hogy majd a túloldalon újra összefutunk. Azonban amikor átértünk, jó pár perc elteltével sem bukkant fel a közelben a kalandor. A hegy lábánál egy cserkelő út kanyarodott a feltételezett helyes irányba, így miután hiába füttyögettünk és kiabáltunk a vadon fiának (természetesen mobil általában nincs nála, bár azt hiszem Ő teszi jól), azon haladtunk tovább, mert arra gondoltunk, hogy előbb vagy utóbb Feri is arra ér majd ki.
A nap további részében ezen az úton tettünk meg egy nagy távot, egészen Bakonybél közelébe jutottunk. Mármint közelebb voltunk Bakonybélhez, mint Ugodhoz. Azon a környéken egy fehérhátú fakopáncs szólt is háromszor a közelünkben, de sajnos szem elé nem került, mivel egy vadkerítéses területen tartózkodott, így nem tudtunk a közelébe férközni.
Miután Ferit sem sodorta elénk a madarászszerencse, és nagyjából a nap felénél is tartottunk, így jobbnak láttuk visszafordulni, hogy időben visszaérjünk a kocsihoz. Bíztunk benne, hogy időközben a kalandor is hasonlóan gondolkozott, és megkönnyebülve láttuk kb. félúton az ismerős csizmanyomokat egy vízmosásban, amely előttünk haladt visszafelé. Az autóhoz érve egy kis tábortűz mellett pihenve értük a vadon fiát, amint ránk várakozott. Természetesen attól nem tartottunk, hogy bármi is történt Vele, hiszen csalánba nem üt a ménkü, és ha valaki netalántán eltévedne is a Bakonyban, az biztos hogy nem Feri lesz...
A nap folyamán éneklő citromsármányok és léprigók kísérték utunkat, dámok és gímszarvasok tűntek fel a közelünkben, észleltük az első frissen kibújt hóvirágot is, és egy szurdokvölgy mélyén Spongya Bobbal is találkoztunk. Patrik és Csigusz most nem volt vele... :)
Mindent összegezve elég nagy távot sikerült bejárni, így térdig sárosan, fáradtan, de élményekkel tele térhettünk haza...
A citromsármányoknál (Emberiza citrinella) már tavasz van:
Holló (Corvus corax)
Nagy lilikek (Anser albifrons)
A vadon fia :D
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Az egerészölyvek már jelezték a revírhatárokat:
Dámok
Spongya Bob :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése