Még április elején készítettem egy kicsi, de pofás itatót a kertbe, az etetős lesem közelébe, ha már adott volt a helyszín. Pontosabban Tibi barátom segítségével készültek el az "alapok", akinek ezúton is "sztenkjú"!
Szóval április eleje óta üzemel a kertben, de ezidáig érdemlegesen nem tudtam belőle alkotni. Annak ellenére, hogy a település szélén lakunk, azért ha a környező kertekben dolgozgatnak, jelentős mocorgás van ilyentájt, szóval a madarak érzékelik. Jönnek-mennek, járnak is az itatóra, de legtöbbször gyors odareppenés és pár korty után sietnek is tovább a dolgukra. A szomszéd elhanyagolt kertnek köszönhetően azért egy oldalról akad némi takarás, és így a palántázási szezon után kissé megenyhült az emberi jelenlét is a környéken, tehát kissé bizalmasabbá is válhattak a madarak.
Két délután módomban volt kiülni néhány órára, és kicsit nyomon kísérni a madármozgást és a történéseket. Igaz, az ismerősként köszönthető házi rozsdafarkú pár a napokban röptette ki utódjait, így az örökké éhes lármás 5 fiatalt ott etették a kertben, néha az itató közelében ténykedve, szóval a java mocorgást ők okozták. Bár sajnos mire a közelbe keveredtek és a les mellet kezdtek el etetni, egy átvonuló erős gomolyfelhőzet miatt az ISO-t 800-ra kellett emelnem, így ez kissé meg is látszik a zajosodáson, de soha rosszabbat...
Mivel most láttam csak igazán a fényviszonyokat, és tapasztaltam ki ezt-azt az itatónál, ma délután néhány apróbb változást eszközöltem is, hogy a későbbiekben értékelhetőbb képek is születhessenek.
.JPG)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése