Újabb próbálkozás a jégmadárfotózással.
Egy pár nappal ezelőtti tólátogatáskor Angival és Mátéval jégmadarat láttunk ismét felbukkanni a Kispodárpusztai-halastó zsilipje környékén. A zsilip előtt is és a kifolyásnál is a lehalászás után bennmaradt rengeteg apró hal kiváló táplálék a jégmadárnak, a lassan visszatöltődő tómederben nyüzsögtek a pár centis halacskák, így újabb lehetőség csillant meg előttem őkelmét lencsevége kapni.
Reggel érkeztem a tóhoz, kezdetben a kifolyás mellé akartam lesbe ülni, de aztán bő egy órás hezitálás után elálltam ezen szándékomtól. Mert a terep sem volt igazán megfelelő, és ha bárki érkezett volna a halastóhoz, a belefektetett energia is hiába való lett volna, mert nagy valószínűséggel a kifolyás környéke útjába esett volna minden kétlábúnak.
Így a zsilip mellé esett a választásom, a nádfalban alakítottam ki egy gyors, kényelmes és lényegesen nyugodtabb leshelyet a meder szélében. A fények déltől váltak ideálissá ezen a helyen, így nagyon nem is kapkodtam a beszállóágak kihelyezésével, a térdig érő vízben ezt amúgy is nehezen tudtam volna gyorsabban erőltetni.
A három kanalasgém is még a tavon tartózkodott, a délelőtt második felében érkeztek be a mederbe, a szintén itt lévő fehér gólya mellé
Szürke gém (Ardea cinerea):
A gém előtt pezsgett a víz a rengeteg kishalaktól, miközben próbált közülük vámot szedni
Csoportképek az elöntött mederből. Néhol még csak pár centi víz borította az iszapot, így ezeken a szakaszokon a madarak kényelmesen tudtak pihengetni, tollászkodni:
A nagy kócsagok is kissé közelebb merészkedtek, azonban a víz alá került iszappadot nem szívesen hagyták el:
Kárókatonák halásztak több alkalommal is a zsilip előtti öbölben, gyakran túl közel is kerültek hozzám, csapatosan hajtották a halakat, és volt hogy mire valamelyikükre ráélesítettem, már csak a összecsapódó vizet láttam felette a keresőben:
A jégmadár amúgy kb. fél óránként megült a szemközti kis nádsziget szélső nádszálain, jó 10 méterre, általában az árnyékban, ahogy azt illik. Sőt, rövid ideig ketten is voltak, azonban pár másodperces fenyegető pózerkedés után a dominánsabb elüldözte a szerényebbet...
Aztán egész nap nem jött a közelembe, egyszer volt csupán egy halvány remény, amikor átreppent mellém, és a leshely melletti egyik oldalsó nádszálra telepedett, onnan figyelte a víztükröt. Lelki szemeimmel már láttam, hogy lecsap a kishalért, majd utána zsákmányával a csőrében megjelenik a kihelyezett beszállóágak egyikén. A látomás első fele stimmelt is, de miután zsákmányolt, visszarebbent a sziget biztonságos szegletébe...
A kis mumus továbbra sem adja magát könnyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése