2014. 10. 30.

A pár óra szabadidőt kihasználva kiugrottam a Kispodárpusztai-halastóhoz, hogy megnézzem a közelgő lehalászás miatt a víztől mentesülő tómedret.

A Bittva-patak mentén mentem be a nádason át, a mederben legalább százötven nagy kócsag, 30-40 szürke gém, három kanalasgém, kárókatonák és dankasirályok tartózkodtak. A kócsagok között volt egy színes gyűrűs is, akit a Gyűrűzési Központ közlése alapján idén jelöltek Ócsán. 

Egy fiatal és egy subadult rétisas is portyázgatott a halak háza táján, azonban a töltés és a zsilip környékén aktívan jelen lévő halőrök miatt a sasok sokat nem időztek a környéken.

A rabsic lesők engem is kiszúrtak a meder közepén nád szélében, ahonnan az enyhe takarásból nézelődtem. A "Mit csinálsz a nádasban?" kiáltásra elő léptem és intve visszaköszöntem Neki, hogy csak én vagyok, amire természetesen megnyugodott, és folytatta nézelődő sétáját a töltésen.

Kékes rétihéja (Circus cyaneus) tojó:

 Kanalas gémek (Platalea leucorodia)

27-én hétfőn ugyanezt a fehér gólyát ellenőriztük a természetőrökkel Nemesszalókon lakossági bejelentés alapján, a madár napok óta a térségben van, jobb szárnyán korábbi sérülés nyoma látszik, de röpképes, és a mederben táplálkozott:

 Nagy kócsag (Egretta alba)

Szűkös alulnézet

A kb. fél óránként a töltésen sétálgató halőr alaposan mozgásban tartotta a halászgató madarakat

Kócsag gyülekező:

2014. 10. 25.

Reggel a Ság-hegyre indultunk, Máté is velünk tartott, hogy körülnézzünk kicsit a hegyen és meglessük a környék madárvilágát. Ez azonban kezdetben kissé nehézkesnek bizonyult az óriási köd miatt, a kráterben a felettünk tornyosuló sziklafalak közepét sem lehetett látni, nem hogy tetejüket. A korai kiérkezésünknek és a fene nagy ködnek hála azonban még ott értünk két vándorsólymot, akik éjszakázni járnak a hegyre. Egyikük egészen a köd eloszlásáig kitartott a pihenőhelyén, akkor libbent csak el amikor vékonyodott a szürke lepel, így már túl közelinek tartotta érdeklődésünket és jelenlétünket. 

Csabi is csatlakozott később hozzánk, a sólymokról ugyan lemaradt, de nem sokkal azután, hogy a kráterben találkozva immár kvartettben folytattuk a nézelődést, nagy örömünkre egy fiatal örvös rigó riasztó hangja csapta meg a füleinket. Meg is pillantottuk rövid időre a szemközti sziklafal előtti fákon a madarat, aki aztán alig fél perc után átreppenve a hegy északi oldalára eltűnt a szemünk elől.

Reggeli hangulat a hegyen (fotó: Belső Angéla)

Sólyom sziluett a ködben:

 Fiatal örvös rigó (Turdus torquatus)

 Vándorsólyom (Falco peregrinus) a pihenőhelyén

Figyelő szemek a ködben

Délután pedig Kamondnál és Nagypirit mellett néztünk körül. Mindenhol nagy belvízfoltok, rajtuk szép számú madársereg, főként a récék képviseltették magukat, de akadt még nagy csapat bíbic is, köztük fél tucat havasi partfutóval és egy magányos pajzsos cankóval. Egy fiatal vándorsólyom tett egy tiszteletkört a legelők felett, a marhák által rövidre legelt réteken rengeteg réti pityer keresgélt és kergetőzött. Négyes darucsapat húzott a távolban északnak, hogy aztán a látóhatár szélén lassú süllyedéssel valahol leereszkedjenek...

Piriti rétek mellett (fotó: Falaki Máté)

 Fiatal bütykös hattyú (Cygnus olor)

Zöld küllő (Picus viridis)

2014. 10. 24.

Ha négy napos a hétvége, természetesen az időjárás nem szokott éppen madarász barát lenni...

Így volt ez most is, szél, eső, hűvös és köd, melyek külön-külön is elég hátráltató tényezők tudnak lenni, nem hogy egyszerre és együtt.

Csütörtökön rövid látogatást tettünk a Kispodárpusztai-halastónál, ahol lehalászásra készülődve engedik a vizet. A borús, szeles időben végigsétálva a töltés mentén a gyülekező vízimadarakon felül három kergetőző jégmadarat is örömmel nyugtáztunk. Így hát kiszúrtunk két, a repülő drágaköveknek alkalmas beszálló ágat a partra, gondoltuk pénteken hátha alkalmasabb idő lesz lesezésre... Bár már évek óta rendszeresen elkerülnek engem a jégmadarak, mármint amikor lesben ülök rájuk várakozva...

Természetesen péntek reggelre sem lett túlnyomó változás az időjárásban, de úgy döntöttünk azért kiülünk az előző nap kiszemelt helyre, felhők ide vagy oda. Kiérve a tóhoz szép számú madár fogadott minket, nagy kócsagok, szürke gémek, kárókatonák, danka- kis- és viharsirályok, tőkés és csörgő récék vegyes csapatai voltak szerte a mederben. A lesnek kiszemelt hely előtt a vízszint azonban közel két méterrel hátrébb húzódott, így a jégmadaraknak kitett ágak a kavicsos, iszapos parton árván meredeztek...

Gyorsan új hely után néztünk, és eszünkbe jutott a korábban lőállásnak használt töltés menti tákolmány, az objektum előtt még közel volt a víz. Amelynek a padlózata most remek tetőként szolgált nekünk a szemerkélő esőben, gyorsan beborítottuk a cölöpök közti részt álcahálóval és terepszínű anyaggal, néhány vaskos nádtorzsát elé húztunk, és már kész is voltunk. A két ágat elé helyeztük, és belül kényelmesen elhelyezkedtünk.

A mederben zavartalanul folyt tovább az élet, az előttünk elterülő nagy képernyős kivetítőn egész nap szemmel tarthattuk a tó területének nagy részét. A madárvilág ugyan nem igazán akaródzott közelebb jönni, a jégmadarak sem gondolták aznap, hogy az előző napi helyeken kergetőzzenek, így inkább maradtak a vizuális élmények, amelyek egyébként cseppet sem elhanyagolandóak. A fényképezőgép azért néha-néha kattogott, de a szürke, fénytelen időben sok jóra nem igazán számítottunk...

 Kócsag gyülekező a túlparton

 Vándorsólyom (Falco Peregrinus) húzott át kisebb riadalmat keltve a tó felett

A délután második felében egy subadult rétisas érkezett, aki egy kicsit átmozgatta a mederben tartózkodókat

 Többször is tenyérnyi halat zsákmányolt, majd a tó széli fákon elfogyasztotta azokat. Minden vadászata után kicsit közelebb és közelebb került hozzánk

 Ekkor már jól látszott, hogy gyűrűs példány, de sajnos a karakterek leolvasáshoz még mindig messze volt...

 Egy, az iszappadon lévő tuskóra települt a madár, és már éppen kezdtek a gyűrűkön lévő számok kivehetőek lenni, amikor a sas gondolt egyet, és beletapicskolt a parton lévő iszapba. Ezután, mivel hasig sáros lett, nem sok esélyt láttunk már őkelme beazonosítására...

Hamarosan ahogy jött, úgy távozott, ismét megreptetve a környéken tartózkodókat.

A csepergő esőben jobbnak láttuk, hogy mi is szedjük a sátorfánkat, és miután összepakoltunk, gondoltuk még elsétálunk a parton a zsilip felé. Alig mentünk ötven métert, az egyik jégmadár elsuhant mellettünk, és amint utána fordultunk, láttuk, hogy felreppen az egyik általunk kitett beszálló ágra. Rövid tollászkodás után áttelepült a másik ágacskára is, majd pár perc után tovalibbent...

Újabb menet, ahol ismét a jégmadár nyert, na de majd talán legközelebb...

 Alkalmi leshelyünk belülről...

... és kívülről.

2014. 10. 08.

Délután a tavaknál jártam. Nórápon elég kevés madár tartózkodott, néhány kárókatona és búbos vöcsök a úszkált csupán a vízen, a nádasból tőkés récék hangos diskurzusa hallatszott, és néhány füsti fecske tartott sietősen délnek a terület felett. Egy fiatal rétisas pihent a töltés aljában a tó erdőhöz közelebbi oldalán. A töltés takarásában a közelébe osontam, azonban vagy kicsit elszámítottam a madár helyét, vagy időközben arrébb települt, mert teljesen máshonnan kapott szárnyra, mint ahogyan arra számítottam.

 Fiatal rétisas (Haliaeetus albicilla)

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Utána átnéztem a Kispodárpusztai halastóhoz is. Itt jóval több vízimadár tartózkodott, a nádas szélében nagy csapat tőkés réce, pár tucat csörgő réce, néhány barátréce és nagy számú kárókatona pihent. A nyílt vízen ötvenegynéhány búbos vöcsök és pár példány kis vöcsök korzózott. 

Egy vízbe dőlt öreg fán subadult rétisas tollászkodott, majd miután kiszúrt feldobta magát a levegőben, és az erős szélben eltekert fölém, mintha csak megnézett volna magának. Szinte alig fért bele a gépem keresőjébe, azonban az említett erős szélben nehéz volt kitartani az 500-as obit, így szinte az összes róla készült kép értékelhetetlen lett...

Pár percen belül megjelent a légtérben egy fiatal rétisas is, aki szintén fölém fordult - valamiért érdekesnek tűnhettem aznap a sasok szemében - igaz kicsit magasabban volt mint idősebb társa, de róla azért készültek sikeresebb felvételek. 

 Subadult rétisas 

Fiatal rétisas:

A tó környékén és a zsilip kifolyásánál nagy kócsagok és szürke gémek keresgéltek, köztük egy kis kócsag is feltűnt itt-ott. Utóbbi aztán pont akkor ereszkedett le a Bittva-patak tóból kilépő szakaszához, amikor a kis őrház közelében nézelődtem. Gyorsan a házikó falához lapultam, és a madár végigsétált a patak medrében előttem alig 20 méterre. A nézőpont nem volt éppen a legideálisabb a kipucolt patakmederben, de újabb nagyszerű élménnyel gazdagodhattam a madárnak köszönhetően. 

A töltés mentén és a zsilip környékén többször is felbukkant egy jégmadár, akit a délután hátralévő részében közbe-közbe szemmel tartottam, és természetesen elindítottam az agytekervényeimet, hogy hogyan is ismerkedhetnék meg őkelmével az elkövetkező időszakban...

Kis kócsag (Egretta garzetta):

2014. 10. 05.

A Szélmezői horgásztavaknál megtartottuk az Európai Madármegfigyelő Napokhoz csatlakozva egész napos madármegfigyelésünket és madárgyűrűzésünket.

A madarász csapat első fele pirkadatkor érkezett a helyszínre, ahol az elmúlt időszak heves esőzései miatt átjárókat és ideiglenes hidat eszkábáltak a szükséges helyekre a megemelkedett vízszint miatt. Majd miután a csapat másik fele megérkezett a hálókkal és a gyűrűző felszereléssel, a Mezőlaki Horgászegyesület engedélyével a 2. és 3. számú tavak közé, egy két oldalról nádfallal övezett töltésen húztuk ki a kicsit több mint 150 méternyi függönyhálót. A hálósor vége egy nagy kiterjedésű, horgászok által is kevésbé látogatott, zavartalan nádast szelt ketté, ahol mindig sok madár mozog, így nagy reményekkel vártuk az első hálóellenőrzést.

Nem is kellett csalódnunk, mert amikor végigmentünk a hálók mentén, közel negyven madárkát szabadíthattunk ki ideiglenes fogságukból, hogy aztán kis alumínium gyűrűk kerülhessenek tollas barátaink lábaira. Reggel a madárfogó eszközökbe a teljesség igénye nélkül szén- és kékcinegék, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, függőcinege, foltos nádiposzáta és barkóscinegék akadtak. Utóbbi madárkák aztán a nap folyamán kisebb-nagyobb csapatokban kerültek a hálókba, minden óránkénti ellenőrzésnél egyre több és több barkóscinege adata került be a gyűrűző naplóba, így a nap végére 60 példánnyal a 3. leggyakoribb megfigyelt madárfaj lett. Első helyen a seregélyek végeztek, akiknek a 3000-es csapata hajnalban húzott ki a közeli nádasból, második helyen pedig az átrepülő kék galamb csapatok zártak, akikből összesen 140 példányt figyeltünk meg a területen.

Szintén az első reggeli hálóellenőrzés közben örömteli adatként egy ritkán szem elé kerülő fülemülesitkét is találtunk a hálóban, majd a nap folyamán még további három példány került a "karmaink" közé. Közülük azonban egy madárkát gyűrű nélkül engedtünk útjára, mivel a gyűrűnek szánt lábán egy korábbi sérülés nyomai látszódtak, így nem akartuk esetlegesen terhelni a fiatal sitkét.

Természetesen a tavak környékének a madárvilágát is szemmel tartottuk a délutánba nyúló program alatt, a vizes élőhelynek köszönhetően több réce faj - tőkés, kanalas, böjti, csörgő, cigány és üstökös réce - mellett búbos vöcskök, guvat, jégmadár is megmutatta magát. A langyos enyhén melegben egerészölyvek és barna rétihéják termikeltek és siklottak a magasban délnek tartva, és tucatnyi füsti fecske szelte át a légteret a nádas felett pár példányos kis csapatokban.

A nap folyamán összesen 17-en vettünk részt a délutánba nyúló programon, amelyen végül 44 madárfaj 3593 példányát figyeltük meg, ebből 12 faj 121 képviselőjére kerülhetett gyűrű.

Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon):

Barkóscinege (Panurus biarmicus):