Angival és Zolival a Bakonyba indultunk az Ugod feletti területekre. Dámbarcogást szerettünk volna még elcsípni így október vége felé közeledve. Már az első kilométerek megtétele után gyanúsan csend terült a vidékre, már ami a dámbikák koncertjét illeti.
A légteret mindenhol a hollók (Corvus corax) uralták:
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
Egerészölyv (Buteo buteo)
Hegyen-völgyön át sétálva dámbarcogást nem igazán hallottunk. Élveztük azonban a melengető napsütést, a gombaszagú avar nyirkos illatát, és az első süvöltők fuvolázó hangjait.
Bíztam azért abban, hogy az utolsó szerelemittas bikák nem hagynak minket cserben, ezért a jól bevált barcogó hely felé vettük az irányt. Innen egy bika hangját hozta a gyenge őszi szellő.
Pár száz méter cserkelés után egy, a sűrűben forgolódó bika közelébe értünk, számomra ez az állat végig szinte teljes takarásban mozgott, már ami a fotózást illeti. Az utolsó lovagok egyike vetélytárs nélkül forgolódott öt tehén körül, melyek közül többel is gondoskodott a fajfennmaradásról. Egy közepes bika pihent a közelben, amely szinte már semmi érdeklődést nem mutatott a műsor iránt. Mielőtt angolosan távozott, pár percig bambán nézett minket a fák között.
A "csatatéren" a nyomokból ítélve a korábbi napok-hetek mozgalmasan telhettek, a bokrok leamortizálva, a környék letaposva, szóval nyugtáztuk, hogy jövőre pár nappal korábban kell majd a helyszínt felkeresnünk..
Ősz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése